Végre egy unalmas hétköznap

Ola mindenki.

Most nem lesz semmi frappáns történetem.Jó hosszú ideje megéltük az első olyan napokat,amikor semmi sem történt-történik velünk.

A csütörtök maga volt a pihenés.Felkeltünk kb11kor.Kutyasétáltatás,gyorsan leírtam pár gondolatot a szerdánkról és irány az „ütögetőőőős” beszerzése.Drágám most már boldog.

Megebédeltünk és lementünk egy újabb partszakaszt megismerni.Nem tudom mikor fognak már elfogyni,minden egyes utca végén egy addig ismeretlen strand,vagy öblöcske bújik meg.Ami mondjuk abból szerencsés,hogy nincs tömeg sehol.Azt vettem észre,hogy nagyon kevés az olyan elmeháborodott mint mi,akik végigjárják a playakat.A legtöbben a hozzájuk legközelebbihez lesétálnak és kész.Na mi nem…

Azt meg kellett álapítanunk,hogy nem valami szépek errefelé az emberek.Még szerencs,hogy mi nem törődünk az ilyen külsőségekkel,mert a végén még beképzeltté válhatnánk.Valami olyasmit gondolhatnánk,hogy esetleg mi festünk a legjobban a playan..:)

Na szóval…lecsattogtunk a vízhez.Gyors naptej feltöltés,aztán nekiugrás az „ütögetősnek”…meg kell hagynom tényleg jó móka.Bár nem vagyunk benne túl ügyesek.Én ráfogom az eléggé erős szélre,de Drágámnak nincs mentsége..:) bár ő állítja,hogy én adtam „gyökér labdákat” neki…hááát.

Nagyot játszottunk,tiszta Roland Gaross,bár a fű az lényegesen kevesebb volt a talpunk alatt mint mondjuk anno Agassi-nak.Szuper érzés volt jól kimelegedve bezuhanni a langyos habokba.Vettem egy Bodyboardot,amire ráhasalva jó buli a hullámokkal fogócskázni.Sikerült is vagy 2órát áztatnom magamat.Az már jelent valamit a bent töltött időről,hogy fáztam a Mediterrán tengerben…gyorsan napozás,majd „ütögetőőős”.Aztán a következő pár órában az előbbiek szabadon választott kombinációja.Jól ki is döglöttünk estére,alig bírtunk felmászni az autóig a lépcsőkön.

Estére elhatároztuk,hogy elmegyünk vacsizni.Kínai kaját nagyot ajánlom olyan helyen ahol friss tengeri herkentyűket lehet beszerezni.

Mi is kipróbáltuk.Pár sarokra tőlünk van egy helyes kis hely.Szépen,kényelmesbe öltöztünk és elcsattogtunk vacsizni.A bejáratnál hárman fogtak közre minket és tökéletes angolsággal –jobban beszélték mint George W. Bush – érdeklődtek,miszerint nemdohányzó illetve dohányzó helyet szeretnénk e?

Non smoking,please – mondtuk.

Mosolyogva meghajolt és az asztalunkhoz kísért.Nagyon takaros és – kínai éttermektől szokatlan módon – tiszta hely volt.Kaptunk étlapot,majd diszkréten magunkra hagyott,hagy dolgozzuk fel az írott kulináris dömpinget.Miközben mi próbáltuk kitalálni,hogy a sok olcsó és inycsíklandó finomság közül mit is válasszunk,tele lett a hely.

Nagyon helyes volt,ahogyan néhányan bejöttek a kis ételhordójukkal és már a kész kajájuk várta őket.

Szinte egyazon időben,ahogy végre választottunk odalépett egy kínai pincérlány és felvette a rendelést.Én kértem egy menüt – Rák gyömbérrel,fokhagymával.Kínai saláta és sült tészta 6,4 euró-,Drágám megelégedett egy single étellel – rák bambuszrüggyel és kínai gombával,mellé sült rizs 5.5euro - ,rendeltünk mellé egy üveg száraz fehér bort és a végére némi desszertet.

A kiszolgálás elsőosztályú volt,a rendelés végeztével megjelent az asztal közepén némi rákszirom két pohár szilvabor kíséretében.Mire elrágcsáltuk a „gyomoridegesítőt”,az asztalon is volt a tányérmelegítő és pár perc elteltével a bőséges és felettébb gusztusos étkek sokasága is.Ragyogóan volt elkészítve minden.Friss és ropogós volt a hagymától a rákig az egész.Az ízek pedig…jujuj,még most is ráfolyik a nyálam a billentyűzetre,ahogy rágondolok.Hát jó gyorsan be is lapátoltuk az egészet,közben pedig szépen elszopogattuk a borocskát is-finom alicantei fehéret –minek következtében újfent némiképp elfelejtettem angolul és sikerült úgy kiejtenem a szavakat,hogy a kínai pincérnőnk gyorsan tolmácsot hívott.Nagy nehezen megoldottuk a szituációt,miszerint is fizetnék.

A számla mellé –ami nevetséges 20euró lett – kaptunk két üveg röviditalt,két felespoharat és némi mazsolát.Nem tudtam mire vélni a dolgot,az ilyen fokú figyelmesség nálunk csak a luxus – vagy ott sem – éttermekben jár ki a vendégnek.Ajándék volt,egy kis segítség az emésztéshez.Az egyik kínai gyógyfüves pálinka – mazsolát bele és orgazmikus -,a másik pedig „női pia”,egy kis édes alma likőr.Ledobtunk egy-egy pohárkával az üveg borra és kiléptünk a 30fokba,a klimatizált étteremből.Na az aztán vidám volt.Mint fentebb írtam csupán pár sarokra lakunk innen,de kalandos és felettébb koordinálatlan volt az út…

„Veszélyes az út,hukk…hazafelé”

Animal Cannibals

Vidám kis nap volt

Le Petit Saint Tropez

Szép napot mindenkinek.

Lassan befutok…loholok a saját magam után,de a finish már látóhatáron belül van.

Jöjjön hát szerdánk története.

Úgy indult mint minden napunk spanyolhonban.Nem volt korán kelés,kutyus sétáltatás kényelmes,ráérős tempóban,majd egy kellemes reggeli a teraszon.

Ez a nap annyiban különbözött a többitől,hogy ezt a munkakeresés napjának neveztük ki.

Volt itt szó egy hotel munkáról is,de az bizonyos elvi okokból meghiúsult.

Tehát…nem kecsegtettek semmi jóval az itteni ismerősök.Nőknek semmi munka,nekem – lévén külföldi vagyok –éhbérért,kb4euróért kell majd dolgoznom,10-12órát siesta nélkül.

Na azt már nem,a siestához ragaszkodom!!!

Elmentünk egy internet kávézóba és kinyomtattam 20db,erősen kozmetikázott önéletrajzot.Kifejezetten a vendéglátáshoz kreáltam egy egész ügyeset.Picit hazudtam is benne,bár nem nagyot.Na mindegy…szóval,elkezdtük körbejárni a kifejezetten külföldiek által látogatott helyeket.Csak annyi volt a baj,hogy mire kiszórtam kb5helyre,már megint keresztbe tett a siesta.Mindenki bezárt és én kénytelen voltam úgy dönteni,hogy akkor mi is menjünk el napozni.Hazafelé úton,pont ahogy befordulunk a mi utcánk felé nyitva volt még egy caféteria.Én nem is akartam már bemenni,mert gondoltam ők is bezárnak lassan.Anetta erősködött,hogy vigyem be a CV.Leparkoltunk és nagy duzzogva – mit dirigál nekem az asszony?:) –bementem az En Sebinbe,a Petit Saint Tropez-ban.Igy hívják ezt a caféteriát és a blokkot.Amikor közelebb mentem jöttem rá,hogy ez a hely zsúfolásig van.Hangulatos kis terasz,főleg angol és német túristákkal.A személyzet nagyon kedves volt.A srác a pultban átvette a papírjaimat és érdeklődve elolvasta,majd megígérte a főnök kezébe nyomja.

Ezek után hazamentünk,kicsi pihi és elmentünk néhány dolgot venni-tej,kenyér,stb-.

A Carefour nevü supermercadoba járunk,mert nagy kínálat mellett,olcsón és szép árut lehet kapni.Ha már ott voltunk beugrottunk az Orangehoz is –ez egy telefontársaság -,mert a telefonunk 3csöngés után mindig átkapcsolt a hangpostára.Mire felvettük volna,már le is rakták a túloldalon.Na ez a pici változtatás sem ment egyszerűen,jó spanyol szokás szerint.Nem is értem miként működik ez az ország gazdaságilag.Itt vagyunk már 5napja,de az építkezéseken dolgozni még senkit sem láttam.A házak pedig mégis,szinte kinőnek a földből.

Na szóval a telefonbeállítás…az orange-nál a csajszika azt állította magáról,hogy beszél angolul.Na ez nem volt igaz…kissé nehezen ment elmagyarázni,hogy mit is akarunk.Végül feladta és áthívott egy srácot az elektronikai részlegről – a Carefourban vagyunk -,aki nagy nehez megértett engem és nekiállt elintézni a kérésünket.Mi jobbnak láttuk,ha mindeközben hasznosan töltjük az időt és megvesszük azt ami kell.Nagyjából fél óra alatt végeztünk és visszamentünk a sráchoz,akinél ott volt a telefonunk.Hozzáteszem azt mondta nekünk,hogy kb 5-10perc alatt végez ezzel az egésszel…na ennek ellenére amikor visszamentünk,őt úgy kellett levadászni.Majd amikor előkerült,közölte akkor most hozzáfogna…

Mihez?-kérdeztem

Hát megszerzi a számot,amit fel kell hívni a változtatáshoz.-na ne!!

Tehát innentől számított kb fél óra múlva,felhívta végre azt a számot,amit nagy nehezen megszerzett és kapott egy kódot,vagyis inkább kettőt.Az egyik kitörölte a 3csöngés utáni hangpostára átirányítást,a másik pedig arra volt hivatott,hogy beállítsa akkor hanyadik után kapcsoljon be.Na most ez a második kód nem működött,de úgy döntöttünk tudunk élni hangposta nélkül is.Pánikszerű Muchas Gracias kíséretében kiviharzottunk a parkolóba és tűz haza.A sorbet már úgyis szörppé olvadt a szatyorban.

A legszebb az volt ebben az egészben,hogy amig a srác bénázott – a beígért 5-10perc helyett,csupán nagyjából egy órát -,volt egy nem fogadott hívásunk is.Na mondom,ez tuti meló ügyben volt valaki.Gyorsan visszahívtam és igazam lett.Az utolsó helyről hívtak az En Sebinből,hogy ugyan már lenne kedvem befáradni hozzájuk 5re,egy állásinterjúra?Hát lenne…

Kettős érzések kavarogtak bennem,egyrész ugye végre meló van kilátásba-ami yippie-.

Másrészt,akkor végre a nyaralásnak.Hazamentünk pihizzünk,napoztunk egyet és visszamentem.A tulaj persze késett,de addig is beszélgettem a pultossal.Kértem egy vizet és kényelmesen elkortyolgattam…volna,ha nem akkor toppan be a boss,amikor éppen a számhoz emeltem a poharamat.

Petit Saint Tropez-ban vagyunk,ennek megfelelően a tulaj is egy petit francia.Egy alacsony,köpcös figura,aki „szervusz”köszöntéssel üdvözölt.Ezzel úgy meg is lepett,hogy menten elfelejtettem angolul.Zavaromat leplezendő gyorsan ráfogtam a zenére,hogy nem értem.Félrehúzódtunk egy csendes sarokba,ahol végre összeszedtem magamat.Megbeszéltük a szakmai dolgokat,szimpatikusnak találhatott – gondolom én -,mert nem nagyon kérdezett semmit.Szombatra beosztott 11-5ig.Napi 6órákat kell dolgoznom…hát ez KIRÁLY!!:)

A pénz pedig annyi lesz,hogy jut mindenre és - ha megfogjuk a költekezést – még marad is.Ezek után amit Drágám fog keresni,az már tiszta haszon.Jól indul ez a meló dolog.

A tulajról még egy kis érdekes adalék.Én mindig szeretek megtudni valamit az új ismerősökről.Megkérdeztem tőle mégis honnan jött,mert az akcentusa tuti francia.

Ekkor tudtam meg,hogy saint tropezi,de gyermekkorát Budapesten töltötte a nagybátyjánál.

A nagybácsi pedig történetesen a Kádár villa közvetlen szomszédjában lakott.A Boss ennek megfelelően a Kádár unokaöccseivel nőtt fel.Tamáskáék vagy hogy is hívták őket...

Kicsi a világ ,nem tudom megmondjam e neki,hogy a kommunizmusnak már vége és az elvtársak átmentek vadkapitalistába….szerintem nem rontom el az emlékeit.

Más nem is nagyon történt szerdán..nagy séta Mollyval,némi filmnézés és szunya.

Most viszont mennem kell,mert drágámnál fetissé nőtte ki magát egy általa „ütögetősnek” elnevezett,strand tenisz beszerzése.5euró az egész,de tényleg jó móka a strandon.

Még ki sem nyitotta a szemét,de már is„ütögetőőős,ütögetőőős”….felnőtt ember…na ja :)

Na még egyszer szép napot mindenkinek

Ügyintézés spanyolmódra...

Ola..

Elhatároztam,hogy akkor is utólérem magamat az írásban ha belegebedek is.Keddről fogok mesélni,pedig már csütörtök hajnal van…de ezt akkor is leírom.Ma úgysem történt semmi különös velünk.Kaptuk egy újabb ízelítőt a spanyol „manyanaból”.Felkeltünk reggel –vagy inkább mondjunk délelőtöt-és sietve megreggeliztünk.Sietve az igazából erős túlzás,mert azért mégsem lóghatunk ki a lakóközösségből,még a végén megszólnának minket.11re vártuk –újfent – az ingatlanos hölgyet.Én 20-30perc késést datáltam minimum.

Azt nem árt tudni róluk,hogy ha azt mondja 11re ott van valahol,az azt jelenti délután egynél előbb nem fog felhívni,hogy közölje majd „manyana” és akkor az arra következő napon meg is érkezik.Ezért a 20-30perc késés naiv reménynek tűnt.De a remény hal meg utoljára…

Nem is késtek olyan sokat,alig 1.5órát…de nem érdekel.Végre a kezünkben a papír,angolokat teával kínáltuk,majd kidob.Mi jobbra el…irány Orihuela,a polícia nacional.NEI szám ügyintézése.Ez egyfajta regisztrációs szám,aminek megszerzési procedúrája földöntúli örömök forrása lehet.Délután 4től van ügyintézés,de mi már odamentünk 3előtt,biztos ami tuti.Az út az nem volt több mint 20km,de viszontagságokkal teli.Sehol egy útjelzés…a 20km majd egy óra volt.De megérkeztünk…bár semmit nem értünk vele.Kiderült,hogy megváltozott a „módi” a sorozatos verekedések miatt.Rendszeresen olyan tömeg gyűlt össze,hogy a vehemensebb emberkék egymás torkának estek a 40fokban.A rendőrség pedig profin kezelte a helyzetet…bezárták az ajtókat –belülről- és senki nem kapott semmit.

Na ennek a népszokásnak vége lett.Mindenki csak időpontra érkezve intézhette a regisztrációt.Na nekünk is időpontot kell kérnünk…

No,mi sem egyszerűbb – gondolhatnánk -,hiszen úgy is ott vagyunk.Akkor gyorsan kérünk egy időpontot…de ez Spanyolország.Aki az időpontokat adja,aznap már nem dolgozik.Majd július 2.-án menjünk vissza és kapunk időpontot valamikorra..

Na muchas gracias senor..mentünk..majd 10nap múlva.

Még ez sem tudott felbosszantani,valahol még számítottam is rá.

Viva la espana,viva la manana..mi mentünk strandolni,a playa legalább mindig pontos.

Ügyintézés majd „manana”

Szép napot,hőguta mentes nappalokat és verejték nélküli szép álmokat

Hétfőről..szerdán megkésve...újra

Hát ez hihetetlen…már megint el vagyok maradva ezzel nyavalyás bloggal…

Hát ez hihetetlen…hétfől írok éppen de már szerda van.

Pedig olyan sok mindent nem csináltunk az elmúlt pár napban.Alkalmazkodunk a spanyol életvitelhez.Nem kelünk 9előtt,napközben siesta,pici intézkedés és késő délután playa.Végigjárjuk az összeset,mert nem tudunk választani melyik strand a szebbJ

A hétfő vásárlással telt.Élelmiszer,tisztítószerek,meg minden ami kell egy lakásba.Elképesztő árak vannak.Vettünk mangot ( 1.60/kg ) ,tintahalat (2.50 / 40dkg ),folyékony mosószert ( 4 / 3 l ),stb…jaj és persze a Coronita,kedvenc söröcském…Aki szintén kedveli ,most ne nézzen ide…1.05/üveg…

Költöttünk kb 40eurót.Teljesen felszerelve a lakást,a hűtőnk is végre emberi hűtőnek néz ki.:)

Otthon sem úsztuk volna meg olcsóbban,sőt…

A hétfő további része a pakolás folytatásával telt.Nem egyszerű a történet..lehet,hogy kevesebb holmit kellett volna hoznunk magunkkal.Ráadásul itt is olyan jó cuccokat lehet kapni..piac minden hétvégén.Tiszta kaland felderíteni minden zeg-zugát,a milliő már szinte egy észak afrikai bazár nyűzsgésével vetekszik.Alapvetően az egész vidék jobban emlékeztet Afrikára,mintsem Európára.De ez adja a eszenciáját az itteni életnek.Forró szél fúj egész nap Afrika felől,de a tenger közelsége miatt mégis néha már hűvösként hat az érzés.Estére a lakásban ajánlott felvenni egy könnyű felsőt,mert borzongás járhatja át az embert.

Napközben 30fok felett áll jócskán a hőmérő higanyszála,de a hűvös lakásban,vagy éppen a playa-k,festői öblök egyikében elviselhető sőt kellemes is az akár 35-39fokos meleg.

A homokban fekve hallgatod a hullámok hangját,bőröddel játékosan incselkedik a lágy tengeri fuvallat.Közben arra gondolok,mennyivel jobb lenne most a 4-6 combinón rohadni a 40fokban.Vagy akár ülhetnék az útfelbontások miatti káoszban,amit belvárosnak neveznek holmi magabiztos városvezetők.De az sem lehet rossz,amikor a légkondi nélküli buszok egyikén tompulás közben az arcomba robban az üveg,a melegtől..

Tutira nem akarok innen soha visszamenni…stressz?Az mi az?Magyarországon hagytuk..

Bár idegeskedni itt is lehetne,de mi a fenének rontsa el az ember a szép napját azzal,hogy szívinfarktust kap??

Hétfőre ígérte magát az ingatlanügynökünk,akitől béreljük a lakást – majd ha végre rendet rakunk fényképet is felrakok -350/hó és ebben benne van a rezsi is.Imádjuk ezt a kis lakást.

Molla kutyu is imádja,ki-be mászkálhat.Esténként itt rohangál a ház körül,nagyokat sétálunk a kellemes környéken..idilli az egész.Szinte már álomszerű,lassan kijelenthetem,imádunk itt élni.

Szóval az ingatlanügynök…angol a hölgy,de már tökéletesen alkalmazkodott – mint itt mindenki –az itteni életfelfogáshoz.Miszerint „manyana”-holnap- ,a Pató Pál úr valószínűleg spanyol lehetett,mert rokoni vonásokat vélek felfedezni.

A csajszi tökéletes példa erre.Délután 3ra beszéltük meg,hogy hozza a szerződést a lakásról.

Eljött a kérdéses időpont,sőt el is múlt jó 40perccel.Otthon már igencsak pipa lettem volna.Itt még csak morcos sem voltam.Kiültem a teraszra,iszogattam a teámat és olvastam.Majd 4kor-Drágám nem bírta tovább – felhívtam az ügynököt.Kiderült,hogy Murciában ragadtak és nem jönnek majd csak holnap 11re.Gracias..akkor mi léptünk,gyorsan elmentünk egy kényeztető vásárlásra.Vettünk pár finomságot és elköltöttünk 20eurót.Ahhoz képest miket vittünk haza ez semmi sem volt..hazatepertünk,kajcsi és irány a playa.Van egy isteni partszakasz.Oda már kétszer is visszamentünk.Olyan sziklafalon kell lemászni,hogy az utasbiztosításunk idegesen fészkelődni kezd a zsebemben.De ha leérsz épségben…a mai napon 5en voltunk ott összesen.4nő és énJ Imádom Spanyolországot…mondtam már..?

Hullára pancsoltuk magunkat a hullámokban és hazamentünk.Az estére tervezett filmet már nem tudtuk megnézni,mert finoman,de annál hatásosabban elájultunk…

Buenos noches amigos…

Hosszú az út és rögös...

Na jó napot mindenkinek.Végre odáig jutottam,hogy folytatódjon a történet.

Joggal kérdezhetnétek,hogy mi újság?

Nem sok,megérkeztünk.Vasárnap van semmi nincs ma nyitva.Szeretnek pihenni a spanyolok és ha nem muszáj
nem dolgoznak.El akartunk menni vásárolni -tisztítószerek,mosópor stb... -,de ez halva született ötletnek tűnik...de majd "mannyana".Sebaj van vészterv..
Lemegyünk egyet tengerezni,megnézzük milyen a mediterrán tenger...hááát bazi szép...
Lassan megint lemegyünk,mert most éledeznek az emberek.Siesta volt 3ig,de erre szükség is van,mert sivatagi meleg van.
A nap meg olyan erős,hogy a napernyő alatt lekapta a vállamat.
100000fok van odakint,de a lakás olyan jó hűvös,hogy észre sem vesszük.
Az a furcsa,hogy világos,napos a lakás,mégis hűvös.Mondjuk tégla épület és nem nyomorult panel szar..

Az út KÚRVA HOSSZÚ volt,igy nagy betűkkel és ezzel a szóhasználttal.
Az első napon 14óra és alig 840 km.Volt minden...traktor a hegyi úton,tanuló autó a főúton,mögötte egy szarszállító - toi,toi -
rengeteg időt veszítettünka magyar oldalon.Ráadásul Anetta tesójáék összetörték magukat Bécshez közel,az osztrák autópályán.Menet közben kaptuk a hírt.Háát…nem éppen jól indul az út..Anetta ki is borult rendesen és engem is elgondolkodtatott.

Ezek után megérkeztünk „sógor országba”Ausztria...Na itt meg nem volt egy 10km-es szakasz ahol ne lett volna feltúrva minden!!Őrület..
Dugó,dugó és dugó.Már az életünket is kezdtük unni az autóban.Olyan helyeken is zsibbadtunk,ahol azt hittük ez nem is lehetséges.

De legalább a táj gyönyörű volt..Egy két szakaszon tényleg a felhők között jártunk.

Olaszországban várt minket az első szállásunk.Várhatott is,mert a tervek szerint 9körül érkeztünk volna,de ez nem fog menni.9kor még csak az osztrák oldalon gyűrtük a hegymenetet.

Trevisonál végre lejöttünk az autópályáról és némi bolyongás – már megszoktuk – után megérkeztünk Roncadeban. Alig bírtam már az utolsó pár km-t. Fél2re értünk oda...

Aranyos kis városka.Maradtunk volna pár napot.

Nagyon szép szállásunk volt,egész baráti áron..70euró 2főnek+kutya,reggelivel.

Köztudott,hogy az olasz reggelik nem állnak másból –szállodákban –mint valami pékárú,vaj,lekvár és persze a caffé latte.Na itt volt ám terülj-terülj asztalkám.


Jól bekajáltunk fincsit és nyomás tovább.Le akartam nyomni aznap olaszt és franciát...
Háát rögtön sikerült 20kmt megtenni több mint 1 óra alatt...AUTÓPÁLYÁN!!

Olyan mocsok nagy dugó volt,hogy csak na!!Útfelújítás…na köszike..

Végre kiszabadultunk…
Tolhattam neki megint gyönyörű tájakon,de sajnos csak az útról láttuk,mert egyszerűen az olaszok hülyék...
Baromi logikátlan módon van kiírva az útirány- ha egyáltalán ki van írva bármi .Akadt olyan,hogy kb.5km-t mentünk a pályán mire egyáltalán kiderült merre is megyünk...nem
volt semmi információ a tábláikon... Rendesen fel is húztam magamat párszor.

Ráadásul mindezért arany árban mérték a kilométerét az aszfaltnak.Akár haza is vihetnénk az autópályát,ennyiért…

Drágámnak meg a térképpel gyűlt meg a baja,külső információk hiányában.Kétszer,háromszor jól el is tévesztettük az irányt.

Próbáltam útbaigazítást kérni,de ebben az országban senki nem beszél angolul.

Én viszont egyre jobb lettem olaszból..

Tünjünk innen adtam ki az utasítást magamnak…sikerült,átléptük a határt.

Megérkeztünk minden csiga rémálmainak helyszínére.Franciaországba..
Na itt is kiakadtam..A franciáknál minden rohadt 20km után fizetős kapuk voltak...még azért is pénzt kértek,ha be akartál menni valamelyik riviéra-i városkába.
Nem mentünk be...az anyjuk picsáját azt fizetek...Inkább megnéztük az útról a környéket.
Mondanom sem kell nem sikerült lenyomnom egyben.Leszállt az este és én elkezdtem hallucinálni..itt volt az ideje szállás
után nézni.Találtunk egész jót és tisztát,de főleg olcsón az autóálya mentén.Minden holmink maradhatott az autóban,mivel fegyveres őr(!!!) vigyázott rá…
Kutya sem volt probléma..ugyhogy uccu,becuccoltuk az alvó equipmentet és elájultunk olyan 1körül.13óra és valamivel több mint 1000km után.
Másnap tovább...
nem volt mese,azt már egyben kellett letolnunk.
Meg is csináltam,bár ez a szakasz volt a legkeményebb..kőkemény kaptatók és forgalom.A táj szép,de mi már nagyon türelmetlenek
voltunk...Megálltunk egy benzinkúton és olyan frissen facsart narancslevet toltam spanyol sonkás szendviccsel,hogy megszólalt.Hiába na…a spanyol sonka über brutálJ

Még hosszú út volt előttünk,de szerencsére ez már eseménytelen volt.
De megcsináltuk...eddig..

Annyit már előzetesen is kijelenthetek - olasz és a francia sofőrök megismerése után -,hogy Magyarországon a vezetési morál istenes.Nálunk szinte már udvariasak a sofőrök és maximálisan betartják a kreszt.

Bolondok ezek az olaszok és a franciák pláne…Na kérem,akik macskát,meg csigát esznek…

Bár a csiga egész jó táp.

Kissé ijesztő volt amikor megérkeztünk,mert ez cseppet sem kisváros...sőt!!
Olyan nyüzsi van-volt-,hogy beszarás.Kicsit be is tojtunk.Meló ügyileg is aggódom,de legyűröm majd.
Azt már látjuk,hogy mindennél jobb lenne itt élni.
Gyönyörű minden,mocsok szép és mi nyugodt környéken lakunk,jó messze a turista nyüzsgéstől.A lakás pici ugyan- kb 40 valahány nm -,de helyes.
Lassan talán már ki is pakolunk.Bár úgy tűnik legalább annyi idő lesz mint a bepakolás...napok
Annyi a baj,hogy nagyon lassú az internet.
Mobilon keresztül fut...vodafone,no comment...örülünk,hogy legalább ez van.

Este az Anetta tesójáéknak a házában alszunk,mert nincs itt adásunk és este Barca meccs lesz a sport1en 'asszem.
Azt ki nem hagynám,bár ha belehúznék még élőben is elérném a stadionban:)
Fura,hogy pár kilóméterre játszanak tőlem.
A Blanco-k meg remélem jól kikapnak és akkor újra a Barca a bajnok:)
Most befejezem mára,de holnap újra jelentkezünk.Most uzsgyi,mert lassan kezdődik a meccs és még oda is kell érni,még van némi gondunk a tájékozódással..

Néha az 5perces út is fél óráig tart…ugyhogy léptünk.

Álljálljálljállj!!!!Kutyuról még egy szót sem ejtettem...

Le a kalappal előtte olyan jól viselkedett az úton,hogy csak na..Nem tudom,hohy csinálta,de a kocsiban elájult és addig aludt,amíg meg nem álltunk.Akkor pisilt,kakilt és rohangált egy nagyot.Aztán be a kocsiba és szunya tovább.Egy kis angyal volt.Imádjuk:)

Na most tényleg ennyi mára

Astaluego amigos:)

Pünkösd,tanulságokkal...

Már megint jól lemaradtam a bloggal.Remélem azért ezen a tendencián változtatni tudok…nem jó ez igy.Ilyenkor mindig lekopnak az ujjaim,mire utol érem magamat…

Hol is kezdjem?Újfent érdekes tapasztalatokkal lettem gazdagabb.Elsődlegesen rá kellett jönnöm,hogy kollegák munkahelyen kívül még jófejek is lehetnek.Hogy honnan veszem ezt a látszólag marhaságot?Tapasztalat drága barátaim,tapasztalat.Kirándultunk egyet szülőhonomba…meglátogattam Szabolcs-Szatmár és még Bereg megyét is.Mátészalkán jártunk,ha jól számoltam minimum 12év után újra.Ez már csak azért is szégyenletes,mert keresztapám – róla még szót ejtek később – a szomszéd faluban lakik,Nagydoboson.Én magam pedig Mátészalkán születtem a sors jópofa vicce miatt.De ez egy másik story…

Szóval a kirándulás…Pünkösd napját megtisztelvén májtúrára indultunk.Május 26,27,28at írunk…Rólam egy dolgot érdemes tudni.Gyűlölöm a tömegközlekedés minden formáját,talán ez alól csak a vonat kivétel.Ezért a buszos kirándulás nekünk azzal indult,hogy Gábor kollegámmal –szintén kiütéses lesz a busz szó hallatán – megbeszéltük,10kor autóval indulunk a többiek után,akik reggel 7kor indultak Ferihegy 1-ről.Hát a 10 órás indulást nem sikerült tartani.Asszonykával – ha jól emlékszem –még csak ez idő tájt indultunk otthonról vásárolni.Nagy nehezen összeszedve magunkat negyed 12re sikerült Gabit is felvennünk,aki marha türelmesen várakozott ránk pár cigaretta és kávé társaságában.Aznap reggel végeztünk melóban és mocsok sok repülő gondolta azt,hogy nem hagy minket aludni és egész reggelig sikeresen beosztották az életünket.Nem nagyon hagytak időt arra,hogy fizetett alvást alkalmazzunk.Még gyorsan elszaladtunk kb. 5liter tokaji borért és feltankolva a butykost útra keltünk,cirka 3óra késéssel.

A későbbiek megértéséhez tudni kell,hogy Gábor barátom már szinte az abszinens kategóriába tartozik.Nem szereti és ennek függvényében nem is bírja az alkoholt.

Ennek örömére Anetta gyorsan beletolt közel fél litert ebből a csúcsminőségű Tokajiból.

Sok mindent el lehet mondani a jó minőségű Tokajiről,de azt semmi esetre sem,hogy gyenge..

Hááát ez sem volt az.Gábor az éhgyomor és a Tokaji sunyi keverékének köszönhetően 13órára már részegség közeli állapotba került.Az út viccesre és felettébb hosszúra sikeredet,de szerencsére semmi különleges nem történt menet közben,azt leszámítva,hogy Gáborunk a végére kijózanodott.

Megérkeztünk Nyíregyháza City-be…na itt csípőből sikeresen el is tévedtünk.Gyors telefon keresztapámnak,mégis merre az arra.

Hétfőre terveztük,hogy meglátogatjuk őket,de ha már beszéltünk meginvitáltak minket.Nem utasítottuk vissza.

Keresztapámról annyit kell tudni,hogy végtelenül vidám és nagy darab.190közeli magassághoz ,100kg fölötti súly társul és úgy fest mint a Kevin Costner féle Robin Hood adaptáció Tuck barátja.Már megjelenése is mosolyra fakaszt bárkit és nem rajta,hanem vele nevet az ember.

Mellesleg pedig nevelőként dolgozik,szellemi fogyatékos gyerekek mellett.

Cirka 20perc alatt – újabb részleges eltévelyedéssel fűszerezve – megérkeztünk hozzájuk.Hát,nem csalódtam…felesége- Sárika- nem tudom hogyan,de mire odaértünk egy halom kaját és egy isteni süteményt is varázsolt elénk.Keresztapám pedig jóféle szatmári szilvapálinkával –egy évet tölgyfahordóban érlelt- kínált minket mindezek mellé.Én sajnos nem ihattam lévén sofőrként voltam delegálva,de a többiek bepótolták.Gáborunknak sikerült aznap másodszor is berúgnia.Mint említettem már nem iszik alkoholt,de amit végképp elutasít –ez már csak múlt idő –az a pálinka.Egy dolog van amit ebben a térségben nem szabad megtenni,vagyis kettő.

-visszautasítani ebéd meghívást

-visszautasítani a saját főzésű pálinkát

Egyrészt udvariatlanság,másrészt marhaság is bármelyik.

Némi nosztalgiázás és jégeső után,elindultunk Mátészalka irányába.

Az autóban emelkedett volt a hangulat,de nem tudtuk felülmúlni a busszal érkezők állapotát.

Nekünk sikerült négy és fél óra alatt megtenni - plusz a családlátogatás - a 380km közeli távot,míg a busz előttünk kb 15perccel futott be a Szatmár depóba.Nekik sajnos a kitérők jócskán elnyúltak,köszönhetően az elfogyasztott sörök és a buszon található vesék sajátos kölcsönhatásának.

Rotyogott a kondér,folyt az alkohol emígyen elég hamar utólértem a társaság fogyasztó felét.Mindeközben Gábor újfent kijózanodott és berugott.Szinte egyazon időben.Érkezésünk után rituálisan fiunkká fogadtuk és beköltözött hozzánk a szobába.A többi opciója olyan rémisztő volt számára,hogy megsajnáltuk és megtettük tiszteletbeli „büdös kölyökké”.

Hogy a társaság többi tagja miként élte meg az estét,az leírhatatlan.

Annyit tudok csak mondani erről,hogy ihaj-csuhajJ

Hála az éjszakás műszaknak és a levezetett távnak –az alkoholnak semmi köze nem volt hozzá –viszonylag korán úgy gondoltam,hogy akkor én most diszkréten elájulnék.Megtettem…nem tartott sokáig.A sors fintorának köszönhetően a szomszéd kapualjban volt fellelhető Mátészalka söpredékének szórakozóhelye.Egész éjjel és hajnalban üvöltözés,üveg dobálás és duhajkodás volt élvezhető számunkra.Persze én pont ezen szórakozóhely előtt parkoltam le – gyanús is volt,hogy én voltam az egyetlen autó a környéken –és ennek köszönhetően minden üveg csörrenést a szélvédőm szétrobbanásával asszociáltam.Sikeresen túléltük..én és az autó is.Alvás elnapolva…

Másnap korán keltünk az éjszaka viszontagságaihoz mérten is.Lementünk reggelizni – hála Lévai Tamás kollegámnak isteni kaja volt egész hétvégén- és ki jön szembe…Gábor egy korsó sörrel.Mondanom sem kell ezt sem fogyasztja rendszeresen.Spiccesre itta magát,majd felkerekedtünk megyét nézni.Csuda helyeken jártunk.Meg kell hagyni ez is azon megyéink közé tartozik,ami gyönyörű és itt még az emberek is kedvesek..

Egész napos rohangálás után vissza a szállásra,ahol Lévai Tomi javában sütött,főzött.Nem bírtam ki és azért elmondtam neki véleményemet,miszerint ő nem normális.Hajnalban kelt kaját csinálni,majd az egész napos piálás után megint főz.De nem is egy fajtát…több mindent egyszerre.Igazi terülj,terülj asztalkámat varázsol.Mániákus a pali…De a véleményem megformálása olyan reakciót váltott ki belőle amit még nem láttam tőle.Elnevette magát…Tomi egy nagyon művelt alak,de ugyanakkor végtelenül komoly is.Ez a mosoly volt a jel,hogy készüljek fel mindenre…jött is az őrület bőven.Olyat láttam,amit szerintem nem sokan mondhatnak el magukról.Egyik főnököm egy hirtelen ötlettől vezérelve rácsavarodott a szálloda elfeledett diszkójának egyik gogo rúdjára és némi „erotikát” varázsolt a buliba.A dolog szépséghibája csupán az volt,hogy az illettő férfi és nem egy Don Juan…

Innentől kezdve cenzúrázom az este hátralévő részét…Buli volt,pia volt,ájulás volt.

Gábor megint betintázott ,de ezt már szinte meg is szoktuk.Mondjuk az este folyamán azért sikerült meglepnie minket.Konkrétan eltévedt az épületben.Kicsit összezavarta szegényt a szoba ajtókon elhelyezett „klíma” felirat.Nem értette hogyan kerülhetett a szobánk helyére a klíma helyiség…de sikerrel megvilágosodott és nyugovóra térhettünk.

Másnap végre pihenten ébredtünk..Tomi újra kitett magáért,mindenki kívánság szerint kapta a reggelijét – nem normális a pali – ami némi csúszást okozot az indulásukban.

10re el kellett volna elhagynunk a szobákat,de jó ha délre sikerült ezt végrehajtani.

Gábor a kolbászos tojásnak köszönhetően megszomjazott és némi unszolás – rámutattunk az ital pontos helyére - után elszopogatott egy söröcskét.Egész belejött…

Az indulás is vicces volt…mindenki már a busz körül torlódott,mindeközben Tamásunk még csak a konyhai felszerelését pakolászta.Alsógatyóban,konyhai kötényben félmeztelenül,egy sörös dobozzal a kezében..Mátészalka főterét is meglátogatta ezen szerelésében.Szerintem még mindig zokognak a gyermekek…

Elindult a menet..a busz haza,némi kitérővel.Mi pedig még beugrottunk keresztapámékhoz ebédre.Előtte még terveztem megtekinteni az ecsedi lápot – ami sunyi módon sajátos fétissé nőtte ki magát bennem a hétvége alatt – de sajnos ez nem teljesedhetett be.Kb 1 óra keringés után Nagyecseden találtunk pár értelmesnek tetsző embert.A baj csak az volt,hogy amikor rákérdeztem A LÁP merre,hova,hogyan mivoltára,ők hirtelen hisztérikus kacagásba kezdtek..

Fuldoklásuk közepette megsúgták,hogy nem késtünk sokat csak pár évet.Tudnillik a lápot némiképpen lecsapolták termőföld hasznosítás céljából….Igaz ugyan,hogy valakinek eszébe jutott,hogy talán a védett állatok tömege nem érzi jól magát az ültetvényesben,de az a pár négyzetkm láp jól bent van a fenében.Szinte elérhetetlenné téve bizar vágyakozásom tárgyát..

Na ebből elég..ennyit a lápról,irány a rokonok.

Újra terülj terül asztalkám némi pálinkával.Gábor újra kezd lecsúszni,de most azért már odafigyel..háromnapi részegség után illik is.

A hazaút a tervezett 3órás indulás helyett átevődött 6ra és másnap meló.Szegény kis kocsikánkat jól meghajtva hazarobogás,gond nélkül.Pici lazulás a „büdös kölyök” pecójában..majd haza és ájulás…mondtam már,hogy másnap meló?

Nem volt jó érzés…nem is akarok róla beszélni..utáltam.Mármint,hogy holnap meló...

De már kevesebb mint 2hét van és megyünk..de addig még sok bulit kell túlélnünk…

Ajaj…

Gábor most nem részeg…a kollegák jó fejek voltak olyan emberekkel lettem jóban akikről nem is gondoltam volna,hogy az anyukájukon kívül más is szerethet…

A tanulság örök..ne ítélj elsőre,ne ítélj külsőre és főként sehogy se ítélj mert úgyis változik minden..

Na peace belétek,még tartozom a június 02. tartott következő céges buli beszámolójával,de az már egy másik történet…de Gabi ott már nem részeg…viszont mindenki más igen.